Köszönet a pedál nélküli biciklizésnek az elmúlt 2 évben Lilynek 1 napjába telt megtanulni biciklizni.
Lily jár táncolni is és imád a koreográfiából részeket előadni, vagy kotyvasztani valamit.
Én, (Edit) személy szerint nem hittem a “tél örömeiben”, ahogy azt Márai Sándor is írta, szerintem ilyenek nincsenek. Vagy legalábbis csak homályos emlékekként lapultak valahol messze, bent mélyen. Ha néha előszedtem őket, mindig kis távolság tartással nézegettem, éretztem őket újra. Mert a felnőtt agyammal, életemmel ezek valahogy talajtalanok voltak. Ugyan, hogyan is tudnám élvezni a hideget, a havat – most? Persze, akkor, mikor gyerek voltam, az más. Voltak jó kis szánkózások, korizások, de ezek elmúltak, és csak a hideg és a fázás maradt helyette.
Nos, most egy szombati napon, mikor újra friss hó esett nálunk, kimentünk a hátső kertbe és építettünk. Először csak szerényen és konzervatívan egy hóember volt a terv. De aztán felbátorodtunk, mert annyira jól tapadt a hó, hogy elkezdtünk csak úgy falakat tapasztani. Én leragadtam ennél, azt feltételezve, hogy aztán csata lesz, és jó lesz ez a kis erőd védelemnek, ahonnan a hógolyókat lehet majd röpíteni. De Károly fantáziája elindult, és kunyhót épített. Végre, idén sikerült, amit már két éve próbál: a kunyhó. Hasonlít az inuit (Magyarorszégon inkább eszkimónak ismert) igloo-hoz. Igaz, beletelt több, mint 2 órába, és a végén én is, Lily is és a szomszéd kislány is segített, de megvolt.
Nos, nem gondoltuk volna, hogy gyereknek lenni, hóban térdelni, hordani és lapátolni a cuccost ilyen nehéz! Teljesen leamortizálódtunk 2.5 óra után! Bezzeg régen… Ebben a korban már csontosabb az ember térde, nem bírja úgy a térdelést, a sok görnyedéstől érzi a derekát, a hólapátolás pedig kiveszi az erejét, ha ennyi ideig csinálja. De megérte! 2.5 óráig semmi mással nem foglalkoztunk, semmi másra nem gondoltunk, csak arra, hogy mit, és hogyan építsünk. Szóval, mégis vannak a télnek örömei…
Kedves olvasóink, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk nektek!
2011 egy mozgalmas év volt kis családunk számára. Edit belelendült a munkába és igen élvezte, hogy találkozhat emberekkel, segíthet nekik és a hoz is a konyhára tevékenysége. Igaz még mindig félállásban dolgozik, de most év végére megérett benne az elhatározás, hogy váltani akar és aktívan keres is munkát.
Lily idén is a Waldorf ovi tagja volt és nagyon élvezi a közösséget. Rengeteget játszanak, dalolnak, táncolnak, fára másznak, olyan dolgokkal foglalkoznak, amik igazán az 5 éveseknek valók. Az év első felében tovább nőtt a nagy barátság Elliott és Lily között, teljesen úgy viselkedtek, mozogtak, beszéltek egymáshoz, mint két ember akik már évtizedek óta ismerik egymást. Mi csak ámultunk ezen, de tudjuk, hogy sokan hisznek abban, hogy korai éveinkben sokszor egy rövid időre összetalálkozunk korábbi életünk fontos embereivel. Sajnos szeptemberben Elliott nem tért vissza a közösségbe, máshol folytatja gyerek éveit, de néha azért meglátogatjuk őket és akkor újra nagy az öröm a két kis manó között.
Az éve eleje óta tervezgettük, hogy haza látogatunk, ami sikerült is és június-júliusban 6 hetet töltöttünk családunkkal és barátainkkal. Fantasztikus nyaralás volt és remélem 2013-ban sikerül majd megismételnünk. Edit szépen lassan töltögeti fel a Magyarországon készült képeket a galériába. Kattins a képre a megtekintéshez.
Az én (Károly) életem már kicsit bonyolultabban alakult. Év elején még nagyban dolgoztam a cirrus computing-nak, amit már 5 éve építgetek több alapító taggal, de amikor visszatértünk a nyaralásból állás nélkül találtam magam. Nehéz döntés volt, de eldöntöttem, hogy ahelyett, hogy újra igába állnék valami számítástechnikai cégnél, inkább a saját cégemet fogom építeni. Ennek eredménye a Tantra Rendezvous programok. Ez a cég még igen gyerekcipőben jár és nagyon nehéz lenne beindítani, ha nem lenne és nem vettek volna fel az OSEB programra, ami segít hétköznapi embereknek saját céget beindítani. Dióhéjban 3 hét tanfolyam, folyamatos támogatás és 9 és fél hónap anyagi segély. A terv, hogy új kis cégünk 2012-ben bankot robbant 
De addig még hátra vannak az ünnepek nyugalmas percei.
Még egyszer Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívanunk minden kedves olvasónknak!
Károly, Edit és Lily
Január óta bokszolok (én Károly) és mivel a garázs félig meddig átalakult edző teremmé Lily ki akarta próbálni milyen is bokszolni. Itt az eredmény:
Minden kedves olvasónknak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívanunk!
Halihó!
Itt vagyunk, de a majáknak igazuk volt: itt minden gyorsul fel, alig tudunk lépést tartani. Ezért aztán úgy érezzük, kevés az időnk, és azt alig tudjuk elosztani, hogy csak a muszályt megcsináljuk. De, itt vagyunk és igyekszünk. Én, (Edit) nekiláttam a nyári, magyar képek feltöltésének, de aztán időlegesen elbújt a kis pöcök, amire ráraktuk az összes képet, így nem tudtam folytatni. De 2 nappal ezelőtt, mikor Károly rendet rakott az asztalán, hirtelen megkerült ez is. Szóval, mostantól igyekszem felrakni a képeket, és aztán írni is, ha tudok.
Üdv!
Minden évben megrendezésre kerül a fény fesztivál augusztus 20 körül, amikor is az egyik park tele lesz kézi készítésű lámpásokkal. Van ami papírból készül, van ami dunsztos üvegből, van ami fára akasztható, van ami földe szúrható, van ami kézben hordozható, kicsi, nagy, színes, szagos.
Láttunk bohócot, gimnasztika bemutatót, tüzes lányokat (szó szerint tüzes, tűz pörgettyű volt náluk és azzal táncoltak) volt labirintus lámpásokból. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a 3 hely, ahol ételt lehetett venni, mind bio ételt árult és nem gyorskaját. Az egyiket jópofán úgy hívták, hogy “Lassú étel gyorsan”
Lily is nagyon élvezte az egészet, készítettünk kis elefántot bábozáshoz, megnéztük a bűvészt, a lámpásokat, végig jártuk a labirintust vagy 5-ször és persze játszó tereztünk. Pár videót is készítettünk az eseményről:
Két új kép sorozat is felkerült a galériába.
Húsvét
Kattins a képre, hogy még több képet láss!
Mázga Géza – Szenvedélyek
Kattins a képre, hogy még több képet láss!
Találtunk egy nagyon klassz helyet ahol gyerekek és szülők együtt szórakozhatnak. Pókká vedlettünk ideiglenesen és mászkáltunk a különböző falakon és kötélzeteken, ahogy a vidókon is láthatjátok. Lily először egy kicsit idegenkedett, mert ugyan értette amit mondtam, hogy leugorhat, de ugye épeszű leány lévén nem hisszük el senkinek sem, hogy ugorj nyugodtan a kútba semmi bajod sem lesz. Így eleinte próbálgatta, hogy tényleg semmi baja nem lesz attól, hogy leugrik és a kötél tényleg megfogja. Szuper volt nézni, ahogy szépen, lassan magabiztosabb és imád leugrani. A végén, mivel elfáradt már nem akart mászni, csak ugrani.
Mondanom sem kell én is másztam őrült módon és bizony 10 méter magasról levetni magam eleinte nekem sem ment simán. A kisagyam rimánkodott, hogy idióta vagy te, homloklebeny ott elől és sikítva menekült volna lefelé, de nem volt mit tenni, ugrottunk és fél másodperc majdnem szabadesés után megfogott a gép és szépen lassan leereszkedtem. Kisagy közben persze izzadt, mintha maratont futna és szerencsére oly hamar kifárasztotta magát, hogy az 1 óra 15 percből, amit ott töltöttünk, legalább 50 percet kómában volt, így én szabadon szórakozhattam.
